A németországi gyökerekkel rendelkező amerikai Merck & Co. (Európában MSD) új regionális központot hozott létre az európai, közel-keleti, afrikai és kanadai térség számára Münchenben. Az ez alkalomból rendezett szimpóziumon többek között az európai egészségügyi rendszerek fejlődési lehetőségeiről és jövőjéről esett szó. Két előadás bemutatása kapcsán arról nyújtunk áttekintést, hogy melyek az európai egészségügyi rendszerek fejlesztésének főbb finanszírozási nehézségei és megoldási lehetőségei napjainkban, illetve bemutatunk egy spanyol példát arra, miként járulhat hozzá a lakosság véleménye az egészségügyi rendszer fejlesztéséhez.    Az MSD novemberi 29-i, Gyógyszerek hozzáférése, innovációja és megengedhetősége címmel rendezett müncheni konferenciáját dr. Stefan J. Oschmann, az MSD új regionális központjának elnöke vezette be. Hogyan biztosítható a legjobb innovatív platform a legújabb gyógyszerek fejlesztéséhez? Hogyan fokozható a rászorulók új készítményekhez való hozzáférése? Honnan teremthető elő az ehhez szükséges financiális háttér? – Oschmann ezekkel a kérdésekkel indította beszédét. A betegek számára a terápiához való gyors hozzáférés a legfontosabb és legsürgetőbb követelmény. Az olyan egyesült közösségekben is, mint az Európai Unió, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés nagymértékben eltérhet a különböző országokban. Ez a probléma csak azzal hidalható át, ha nagyobb szerepet tulajdonítunk a betegeknek, hogy az egészségügyi rendszer – eredeti céljához híven – továbbra is az ő ellátásukat szolgálja, jelentette ki Oschmann.    Az innováció megvalósulása    A hozzáférés és a megengedhetőség kérdéskörét viszont megelőzi az új hatóanyagok felfedezése. Az innováció csak a farmakológiai kutatások és fejlesztési platformok szoros együttműködése révén valósulhat meg, amelyben Európa mellett olyan versenytársak sorakoznak fel, mint az Egyesült Államok, Kína és India. Ahhoz, hogy a gyógyszerfejlesztés nemzetközi versenyében az európai közösség megőrizhesse vezető szerepét, nem csupán a gyógyszeripar számára kell kedvező környezetet biztosítani, de az európai betegeknek és a gyógyszervállalatok által kiszolgált egészségügyi rendszereknek is. Ugyanakkor számos, gazdaságilag stabil európai országban is az tapasztalható, hogy az egészségügyi rendszerek teljesítőképességük határához értek. Mindez innovatív egészségügyi modellek kialakítását sürgeti, mielőtt a jelenlegi rendszerek összeomlanának, ami az egészségügy koncepcionális és finanszírozási kérdéseinek reformjával előzhető meg.    A költségvetési reformok megvalósítására és a gyógyszeripari innovációknak teljes körű hozzáférhetőségére hívta fel a figyelmet az európai egészségügyi rendszerek finanszírozási kérdéseiről beszámoló Panos Kanavos, a Londoni Közgazdasági Egyetem nemzetközi egészségpolitikát oktató tanára. Az egészségügyi rendszerek növekvő finanszírozási igényeiben jelentős szerepet játszik a betegségteher növekedése, amelyhez az egészségügyi ellátás állami támogatását is igazítani kell. Az elmúlt években a világ számos fejlett országában megfigyelhető tendencia, hogy a bruttó össztermék (GDP) egyre nagyobb hányadát fordítják egészségügyi és gyógyszerkiadásokra. Kanadában, Franciaországban, Spanyolországban vagy az Egyesült Királyságban az arány például 2000 és 2005 között hozzávetőlegesen egy százalékkal növekedett, és már megközelíti a GDP 10 százalékát, míg az Egyesült Államokban a fenti időszakban 13,3 százalékról 15,3 százalékra emelkedett. Az egészségügyi rendszerek lehetőségeinek hatékonyabb kiaknázásában irányadók lehetnek a különböző európai országokban már bevált vagy tervezett intézkedések, mint az egészségügyi szolgáltatók közötti versengés (Egyesült Királyság, Olaszország), a többbiztosítós rendszerekben a biztosítók közötti versengés (Németország, Hollandia), a privát szektor megjelenése, amely az egészségpiac forgalmának akár 30 százalékát is fedezheti, az egészségügyi rendszer regionális felosztása – decentralizációja – (Egyesült Királyság, Olaszország, Spanyolország, Skandinávia), a teljesítményalapú finanszírozás, valamint a betegek döntési szabadságának növelése.     Elsősorban a kelet-európai országokban – például Csehországban, Észtországban és hazánkban, ahol az 1000 lakosra eső ágyak száma 6-7 körül mozog (szemben a nyugat-európai országokkal, ahol számuk 3 és 4 közé esik) – a kórházi ágyak túlkínálata rossz infrastrukturális körülményekkel párosul, ahol alternatív ellátási lehetőségek biztosítása, a szociális támogatási rendszerek létrehozása és a kórházi ágyak számának végleges csökkentése jelenthet megoldást – hangsúlyozta Kanavos.   Az életmód szerepe   Az egészségügyi rendszer fejlesztésében azonban nemcsak az ellátás színvonalának a javítására, hanem életmódváltásra is törekedni kell. Az európai lakosság betegségterhelésének 60 százaléka olyan rizikófaktorokkal hozható összefüggésbe, mint a magasvérnyomás-betegség, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a magas koleszterinszint, az elhízás, az elégtelen növényirost-bevitel és a fizikai aktivitás hiánya. Harminchét európai államban a mortalitás szempontjából vezető rizikótényező a magasvérnyomásbetegség, 31 országban a betegségterhelés tekintetében vezető rizikótényező a dohányzás, és a fiatalok körében bekövetkező maradandó fogyatékosság és halálesetek fő rizikófaktora az alkoholfogyasztás. A felsorolt adatokból következik, hogy ezeknek a rizikótényezőknek a jelentős visszaszorításával az egészségügyi rendszerre háruló betegségterhelés is számottevően csökkenthető.   Összességében Kanavos az egészségügyi szolgáltatások bizonyítékokon alapuló megválasztását és a klinikai költséghatékonyságot tartja vezérelvnek az egészségügyi rendszerek számára rendelkezésre álló források hatékonyabb kihasználásához. Az európai egészségügyi rendszerek közül a jelenlegi standardnak Anglia, Hollandia, a balti államok, a skandináv országok, Portugália, Svájc és Olaszország példáját tartja, míg Németország, Franciaország, Görögország és Spanyolország, illetve Csehország és Magyarország esetében a jövő intézkedéseitől várható előrelépés.    Megkérdezték a betegeket    A lakosság egészségügyi szolgáltatásokkal való elégedettségének elérése fontos követelmény az egészségügyi rendszerek fejlesztésében – szögezte le dr. Albert Jovell, a Spanyolországi Betegek Fórumának elnöke egy spanyol lakossági felmérés adatai alapján. A vizsgálat azt tárta fel, milyen szerepet játszhatnak a betegek érdekei, illetve a lakosság egészségügyi ellátásról alkotott képe az egészségügyi rendszer fejlesztésében. A résztvevőket elsősorban az egészségügyi rendszerbe vetett bizalmukról, az ellátással való elégedettségükről és az esetlegesen felmerülő finanszírozási problémák megoldási lehetőségeiről faggatták.    Jovell szerint az egészségügyi rendszerek világszerte történelmi jelentőségű szociális változásnak néznek elébe, ami miatt megkerülhetetlen a kérdés, mennyire elégedett a társadalom az egészségügyi intézmények tevékenységével. Ennek a kérdésnek a feltevésekor egyrészt a közkórházak és az alapellátást végző központok, másrészt az egyéb közösségi intézmények – egyetemek, gyógyszercégek, állami vasúti társaság, kormány, média, bankok, légi társaságok, telefontársaságok – munkáját is minősítették a felmérés résztvevői. A megkérdezettek mintegy 80 százaléka vélte úgy, hogy ez a két intézményrendszer „jól végzi a munkáját”, a résztvevők mintegy kétharmada adott elismerő választ az egyetemek és a gyógyszervállalatok munkájáról, míg a többi társadalmi célú intézmény munkájával az emberek fele volt megelégedve. Az előbbihez hasonlóan több felsőfokú szakma képviselőiről faggatták a résztvevőket, hogy szerintük ők mennyiben szolgálják a társadalom legjavát. Az orvosokról és a tudósokról a kérdezettek kétharmada ítélte úgy, hogy ők nagymértékben szolgálják a társadalom legjavát, ugyanilyen választ az általános, középiskolai, valamint egyetemi tanárok esetében a résztvevők mintegy 50 százalékától kaptak, míg az újságírókat, a közgazdászokat és az ügyvédeket csak minden negyedik-ötödik személy részesítette ekkora elismerésben; a legkevesebben – 12 százaléknyian – a politikusok munkájának tulajdonítottak kiemelt társadalmi jelentőséget. A fenti adatokból kitűnik, hogy Spanyolországban az egészségügyi rendszer és annak dolgozói kiemelt szociális bizalmi szerepben részesülnek.     A fenti kérdések mellett a résztvevők arról is megosztották véleményüket a kérdezőkkel, hogy a spanyol egészségügyi rendszer szerintük milyen tekintetben szorul átalakításra. A legtöbben az orvosi rendelőkben tapasztalható hosszas várakozást és a műtétekre vagy speciális vizsgálatokra való előjegyzést illetően voltak elégedetlenek. A megkérdezettek nagy többsége úgy vélte, hogy a rendszer színvonalának javításához több orvos és ellátást végző szakember alkalmazására, több pénz befektetésére és több kórházra, illetve rendelőre volna szükség. Ugyanakkor azok körében, akik a több pénz befektetését favorizálták, ennek finanszírozásához csupán minden tizedik ember döntött volna adóemelés mellett. Az egészségügyi rendszer elégtelen állami finanszírozása esetén a résztvevők 50 százaléka értett volna egyet egy euró receptdíj, míg 30 százaléka két euró vizitdíj bevezetésével, azonban a megkérdezettek többsége támogatná a szeszes italokra és a dohánycikkekre nehezedő adóterhek emelését, ezzel szemben népszerűtlen volt az egészségügyi költségvetés jövedelem- és közüzemi adókból való támogatása.    Albert Jovell a felmérés eredményeiről tartott részletes beszámolója után elmondta, hogy az egészségügyi rendszer fejlesztésének fontos részét kell képeznie a betegközpontú innovációnak, amelynek az alábbi célokat kell szolgálnia: a betegek tájékozottságának növelése, a beteget mint fogyasztót támogató kulturális közeg megalapozása, a betegtájékoztatási lehetőségek fejlesztése, valamint az egészséghez való egyéni jog megalapozása a köztudatban.